Rossz úton jár az...

Imádom az életet, mondtam már? A nem várt dolgokkal meg nem tudok mit kezdeni? Állandóan az kérdezgetem magamtól, hogy miért, miért, miért? Hahhh, de jó ez ahogy van. Majd csak megbirkózom én ezzel. Mondja meg nekem valaki, hogy miért fél az ember attól, hogy boldog legyen? Mert, állítólag erről van szó, és ezért össze-vissza kuszáljuk a már így kesze-kusza szálakat. Nehogy már boldog legyek, óóó hát nem kell az nekem. De kérem tisztelettel kell, mert akarom, kell akarom, mikor érti már meg, nem tudom!!

Nahh, megjöttem Lakitelekről. Azt hittem csak simán táncizok és pihizek, de nem így történt. Help emberek, mi a különbség a valóság és a valóság közt? Nem tudom a választ. A kesze-kusza szállak most épp úgy fojtogatnak, mint eddig. MiérT?? Nem szeressem az állóvizet valóban, de ennyire örvénylő tengeren hogyan lehet hajókázni? Lelkem felkavart állapotba, dög meleg van és jóéjt Nektek.

Hát mit is mondhatnék, most elmegyek egy hétre Lakitelekre, kicsit felüdülni és egyebekre. Sokat napozom és úszok, most ez kell a lelkemnek.

Egy nagy vihar, amely végigsöpört belül, ott nagyon mélyen belül, nagy kavalkádot hagyott maga után. Rendbe kell tennem, mert így nem mehet tovább. Ha visszajövök, csak remélem, hogy újra megtalálom önmagam és az út visz tovább…