Rossz úton jár az...

A szavainkkal, gondolatainkkal energiát bocsátunk ki. Ezek az energiák egy idő után megvalósulnak. A sors jeleket küld nekünk, és elmondja nekünk mit kíván tenni velünk. A jelek olvasása és értelmezése a mi dolgunk. Valamit elcsesztem, vagy nem jól olvastam a sorok között. Mert nem ezt ígérted ügye? Kitől is kérdezem, hiszen senki nincsen ki feleljen a kérdésekre. Lesek ki a fejemből, és mint buta gyerek, várok a csodára. De hisz tudom, hogy csodák nincsenek. A tévében a Macskanő, heh a csodálatos testű Halle Berryvel, de kit érdekel. Ott persze vannak csodák, és egy éppen arra kószáló macska persze megmenti a főhősnőt. De itt a földön mi a dolgom, nem az lenne, hogy jól érezzem magam a bőrömbe? De, de igen, jön a válasz, ott legbelül. Hogy lesz szabad, ki a saját árnyát sosem lépi át? Én kérem átléptem, és nem vagyok szabad. A jelen picike, szinte láthatatlan dolgaiból mindig kiolvasható a jövő! Nem értem ezt a nyelvet, ki tanítni meg olvasni a sorok között, mert nem tudok. Jól irányzott oda nem illő mondatok megzavarnak, és eltérítenek. Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embert, és elfeledni az elfeledhetetleneket.... Ennyi, vége...